2009. június 12., péntek

Lecsó-élmények


Szerelmi szálak fűznek hozzá, mégpedig régen és el nem múló kötelékekkel.
Szezonja is van, tegnap pedig rendesen meghatódtam, mert az volt a benyomásom, mindenki lecsót főzött. A lépcsőházban, kint, az a ablakokból,a fölöttem lakó kínai családtól , az alattunk lakó Indiai apukás családtól, Ervin bácsiéktól, és ezek után tőlünk is a lecsó békés, nyári, embereket kontinensek közt is összekötő illata terjengett,diadalmasan hirdetve a hagyma/paprika/paradicsom hármasának tökéletes összhangját.

Ódát nem írok a lecsóhoz most, de be kell vallanom, túlzás nélkül minden második nap lecsót főznék, ha nem tartanék palotaforradalomtól.

Régóta akartam egy kis családi lecsókörképet iderögzíteni,ebből kiindulva lecsó-recept gyűjteményt összerakni, hátha jó lesz még valamire..

Az első lecsó:
Apu tányérjából, nagy unszolásokra, óvatosan a széléről, kenyércsíkokkal tunkolva, vigyázva, nehogy bekapjak egy paprikát.. 6 éves koromig rendesen fóbiám volt a főtt paprika állagától.. Az íze megfogott, és arra emlékszem, anyu fordított pszichológiát alkalmazva (mindig hatott nálam) óva intett , vigyázzak, ez igazi nagyoknak való kaja. Nagyoknak való, persze hogy megettem egy jó fél tányérral..

Az első lecsó színes volt, piros sárga és zöld paprikákból,sok paradicsommal, kevés hagymával, és sok kolbásszal. Ez az apu-féle lecsó, amit a kolbász, a paprika karikára vágása, és a hagyma paprika arány paprika felé eltolódása különböztetett meg anyu lecsójától. Erős zöldpaprikát mindenképp kellett bele tenni, apu lecsója csípett, mint a veszedelem.

Anyu:
Vega lecsó, amiben a legtöbb a hagyma, sok a paradicsom, és kevés a paprika. Borsos, savanykás, hosszú lére ereszett, a paprikák szigorúan csíkokban. Karika kontra csík, örök és feloldhatatlan ellentét volt anyu apu közt, nagyanyám javasolta vágják spirál alakban, hátha akkor jó lesz mindenkinek. Rizs készült hozzá, de nem keverte össze anyu.

Nagyanya:
Nagyikám félig karikára, a csumájánál hosszúkás darabokra szeletelte a paprikát. Hagymát apróra, és csak két paradicsomot tett bele. Sok sok tojást ütött rá, rusztikusra keverte, ötvöződtek benne a tükörtojás, a lecsó,és a rántotta elemei, de inkább lecsós tojás volt, mint tojásos lecsó. Libazsírral készült, szemben a szüleim napraforgóolajos változatával.

Dénes Bácsi lecsója:
Dénes bácsi volt a családban a gourmand, a főzős pasi, különlegességeket is talált ki.. Nála ettünk majoránnás lecsót szafaládéval, és egyszer bazsalikomos fokhagymás lecsót is, de az túl merész volt akkor. Pedig nem volt rossz, csak más.

L. Zsuzsa néni lecsója:
Makkoshotykai cigányasszony volt Zsuzsamama,pici koromban édesapám a Hotykai általánosban tanított, nyári szünetben ha be kellett mennie tantestületi értekezletre, ügyintézni, szervezkedni, osztályozó értekezletre stb, magával vitt, kint maradhattam a hatalmas parkszerű kőrisfás udvaron. Szarvasbogazartam, alagutat ástam, csoda egy hely volt, felvezetett a kert az erdőbe..
a suli mellett játszottunk sokszor Csendivel és Potyóval, nomeg Zúzóval, akik ott laktak a szomszédban és Zsuzsa néni fiai voltak. Kihozott egy nagy lábas nokedlis lecsót, és úgy bekajáltam belőle, egy bazinagy fakanállal(!) hogy hazafelé a kocsiban beteg voltam. Szalonna volt benne, szalonnazsíron készült az egész.. füstölthús darabokkal, és sok sok nokedlivel.. Nagyon ízlett.
Potyót (nem is tudtam meg mai napig a rendes nevüket) egyszer véletlenül hazahozta apám, wartburgunkkal beállt a garázsba, felnyitotta a csomagtartót, és ott vigyorgott benne a Potyó:-) Anya könnyesre kacagta magát, apa megijedt, magyarázta a kis 7 éves mindenlében kanálnak, hogy baleset is lehetett volna, + rendőrmegállítás.. Aztán hazafuvarozta őkelmét, aki csak meg akarta nézni, hol lakunk:))

Unokatesóm lecsója:
Babi mindent máskképp csinál, mint az átlaghalandó, másképp nevel gyereket, 4 van neki, egyik jobb fej mint a másik:) másképp vezeti a háztartást,kreatív, és polgárpukkasztó. A főzést is egyéni módon értelmezi mint az átlag halandó, de jó neveket ad a kreatív gasztroszüleményeknek, Ettem már nála macskamártást, ami édes volt, és macskán kívül minden volt benne, és olyan lecsót, ami a szemem előtt készült, (benyúlok a hűtőbe, és ami ott van, mind belebazseválom a lecsóba alapon) Hagyma, köménymag, paprika, Káposzta(!)/kelkáposzta egyszer, rendes káposzta másodszor, csíkokra vágva.. paradicsom, virsli, és az egész megszórva sajttal...
és meglocsolva szójaszósszal..
kínaias íze volt, ha nem gondoltam rá, hogy lecsónak indult, nem volt rossz, a 4 gyerek megette, és ez a lényeg. Kínaias jellege ellenére tarhonyával lett tálalva.. (összekevertem)

Erzsike néni, (Sárospatak, volt szomszédom, szerettem)lecsója:
Mivel Erzsike néniéknél mindenki "epés", és paprika -táplálék-intoleranciában szenved, Erzsike néni kénytelen volt feltalálni a töklecsót. Cukkini, sima zsenge tök, kígyó és minden más tökféle felhasználásával, virslivel. Paprika nélkül, tökkockák szétfőzése tilos, bors jót tesz neki. Ez is ízlett.

Jómagam tettem már spárgát tojásos lecsóba, és padlizsánt + cukkinit rendes vegalecsóba,sőt egyszer nagyszemű főtt juliskababot is. (unokatesó ihletésére)

Csaba (A zuram, aki 4 napja nem dohányzik, és én sem)kedvenc lecsója:
Csirkemell pörkölt alapon elkészített sima lecsó halapeno paprikával,olyan csípősen, amitől a szürkeálományig lezsibbad a fejed. Elfogyasztás a hideg zuhany, vagy légkondi bekapcsolása nélkül életveszélyes izzadást okoz.

Egyetlen lecsó nem ízlett, pedig biztos sokan szeretik: pörkölt alapon készült, mindenféle jó volt benne, szalonna, hús, jó minőségű virsli,tejföl és.... KRUMPLI. ezt nem bírta feldolgoznia a zempléni gyomrom. Krumpli és lecsó szerintem abszolút üti egymást.

Szerintem lecsóban lehet húsféle, de nem szabad, hogy az domináljon, tejföl csak 10 évente egyszer, de a krumpli az nem lecsóba való.. ellenvéleményeket elfogadva, de krumplis lecsót megszentségtelenítésnek tartva maradok továbbra is tisztelettel

Dorek

6 megjegyzés:

  1. Nálam a rizses lecsó vágta ki a biztosítékot 9-10 évesen. Anyukám azóta is emlegeti, hogy egy darabig, ha lecsó volt, mindig rákérdeztem, hogy "de ugye nem rizses?" :o)

    VálaszTörlés
  2. Közös unokatesónk van?:-)
    Azon sem lepődnék meg, ha kiderülne:)

    VálaszTörlés
  3. jót mosolyogtam a bejegyzéseden. még sosem hallottam, hogy rajtam kívül más is félig karikákra, félig hosszukásra vágja (a csumájától) a paprikát;-)

    VálaszTörlés